A cukorbetegség (diabétesz) meglehetősen alattomos kór. A diabétesz a glükóz feldolgozás zavara, mely a hasnyálmirigy szigetei által termelt inzulin hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége következtében alakul ki. Alapvetően két fő típusát különböztethetjük meg, az 1-es típusú diabétesz, illetve 2-es típusú.
1-es típusú: egy autoimmun betegség melyet abszolút inzulinhiány okoz. Lényegében a szervezet immunrendszere idegenként ismeri fel a saját sejtjeinek egy részét és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeit. Bármely életkorban megjelenhet, de legjellemzőbb, a gyermekkorban, vagy fiatalfelnőtt korban történő megjelenése. A tünetek gyorsan jelentkeznek, a betegek kezeléséhez inzulin adása szükséges. Súlyos esetben tartósan magas vércukorszinttel (hiperglikémia) és ketózissal járó életveszélyes állapot, az ún. ketoacidózisos kóma alakulhat ki.
2-es típusú: izolált szénhidrátok túlzott fogyasztása (pl.: cukor, fehér liszt) miatt alakul ki, melyek ún. glikémiás indexe magas. Minél magasabb a glikémiás indexe egy szénhidrátnak, annál gyorsabb a felszívódása, véráramba jutása és annál nagyobb inzulintermelésre ösztönzi a szervezetet. Az ilyen szénhidrátok hosszú időn át tartó, rendszeres és túlzott bevitele által provokált „inzulin löketek” miatt a sejtek védekezni kezdenek a túl sok sejtekbe juttatott cukor ellen, melynek következtében kialakul az inzulinrezisztencia, a sejtek ellenállnak az inzulin sejthártya cukortranszport fokozó hatásának. Így kialakuló állandósult magas vércukorszint hosszútávon súlyos következményekkel járhat, pl.: vakság, alsó végtagok amputációja, érlemeszesedés, infarktus, impotencia. Ez a típus sokáig tünetmentes, gyakran csak valamilyen súlyos szövődmény kapcsán diagnosztizálják. Szorosan összefügg az elhízással, a beteg 80%-a túlsúlyos. Megfelelő szinten tartás nélkül 10-15 évvel rövidíti meg a betegek élethosszát, a súlyos szív- érrendszeri kockázatai miatt.
A fentiek miatt valószínűleg mindenki számára egyértelmű, miért is fontos, hogy ha tüneteink nincsenek is, a háztartásokban legyenek vércukorszintmérők, vagy legalább évente ellenőriztessük vércukorszintünket.